Boszorkányvadászok kritika

Már a moziba érkezésekor meg akartam nézni a Boszorkányvadászok című filmet, mivel szeretem a fantasy-kat, és jó színészeknek tatom Jeremy Renner, Gemma Arterton, és Famke Janssen is. Egyébként is izgalmas alapszituációnak véltem a Jancsi és Juliska felnőttként boszorkányvadász lett alap sztorit. Aztán elolvastam néhány hozzászólást, és kritikát a filmről, és úgy gondolt várok még vele egy kicsit. Végre ma sikerült megnéznem ezt a filmet, és gondoltam írok erről is egy kritikai elemzést. A boszorkányvadászok egyébként egy 2012-es film, de hozzánk csak 2013 elején érkezett meg. Műfaját tekintve meg akció-fantasy.

A  kritika olvasásához, kérlek lépj a tovább gombra.

Megtört város kritika

Mai kritikai alanyom a 2013-as Megtört város című politikai krimi volt. A filmet Allen Hughes rendezte, és Mark Wahlberg, Russel Crowe és Catherine Zeta-Jones játsszák a főbb szerepeket.

A szereplőgárda tehát igazán impozáns, de vajon ez elég-e a sikerhez? A film tartalmaz-e ezen kívül még valamit? A film csak egy egyszer nézhető alkotás, vagy évek múlva is emlékezni fogunk rá?    Az alábbi kritikából mindez kiderül.

A teljes kritika olvasásához, kérlek lépj a tovább gombra.

Egy különc srác feljegyzései kritika

Az Egy különc srác feljegyzései egy 2012-ben készölt amerikai ifjúsági dráma Logan Lerman és Emma Watson főszereplésével. A további fontos mellékszereplők között van Dylan McDermott, Nina Dobrev, Paul Rudd, Melanie Lynskey, és Kate Walsh.

Ez volt az a film, amit csak két részletbe bírtam megnézni, nem azért mert, hogy rossz lenne, csupán elég nehezen emészthető egy olyan embernek mind én. Igaz egy olyan ember, aki a középiskolába az elithez tartozik, vagy tartozott valószínű, hogy meg se nézné, hiszen ez a film nem nekik szól.

Az Egy különc srác feljegyzései eredetileg egy Stephen Chbosky által írt könyv volt, amelyből mára több mint egymillió példánykelt el. Valószínű éppen a könyv sikere miatt gondolták, hogy ezt meg kéne filmesíteni. Azt máris érdekesnek találtam benne, hogy az író maga rendezte a filmet.

A teljes kritika olvasásához, kattints a tovább gombra.

Realms Of Ancient War bemutató

Be kell vallanom, hogy ez lesz az első videojáték tesztem. Sokat gondolkoztam, hogy melyik játékról írjak először, végül a voksom emellett a csodálatos hangulatú, kicsiny játék mellett tettem le.

Ez a Realms Of Ancient War vagyis röviden csak R.A.W.

A játékot egy kisebb fejlesztő csapat csinálta, a Wizarbox, és ez érezhető is, például az átvezető videók hiányán.

A R.A.W. műfaját tekintve egy Hack & Slash/Akció/RPG, azok között is egyike az úgynevezett  Diablo klónoknak. Ezt rögtön meg is kellett említenem, hogy ne érjen senkit meglepetés. A játék lényege tehát nagyon egyszerű, és egy jól bevált receptet követ. A játék kezdetekor lehetőségünk van választani három hős közül. Nem kell itt óriási dologra gondolni, csupán választhatunk egy íjász lány (kalandor), egy barbár (harcos), és egy varázsló között. A három harcos harcrendszere természetesen teljesen más, a barbár közelharcra, a varázsló távolból végzendő varázslatokra szakosodott, míg a kalandor a távolból íjával, közelről pedig vékony pengével tud harcolni.  Saját karaktergenerálásra sajnos nincs lehetőségünk, ez rossz hír azokra nézve, akik akár órákon keresztül képesek készíteni a saját karakterüket. Viszont tetszett, hogy mindhárom karakter máshonnan kezdi a történetet. Nagyon sajnáltam, hogy ez mindössze az első küldetésig tart, utána már mindegy, hogy melyikükkel vagy, ugyanaz vár majd rád. Mégpedig az, hogy változó méretű területeken kell átverekednünk magunkat, és legyőzni a ránk támadó kisebb-nagyobb hordákat. Közben a legyőzött ellenfelekből szép számba esnek ki az értékesebb, vagy épp kevésbé értékesebb páncélzatok, fegyverek, és egyéb felszerelések. Természetesen a színt lépésről se szabad elfeledkezni, időről, időre ugyanis ez is bekövetkezik, ekkor értékes tapasztalati pontunkat, és szakértelmi pontunkat megfontoltan kell szétosztani.

Egyszerűnek tűnik ugye?

A teljes bemutató olvasásához kattints a továbbra.

Tökös csávó kritika

Az elmúlt időszakba inkább vígjátékokat, romantikus filmeket, és drámákat néztem, így gondoltam magamba, kéne valami jó kis akciófilmet is nézni. A választásom a Tökös csávó című 2012-es filmre esett. Nem tudtam pontosan mire is számíthatok, csak annyit tudtam róla, hogy egy bosszútörténetről van szó. Bosszútörténeteket meg már láttunk ezerszer, de én bizakodva álltam, vagyis pontosabban ültem neki a filmnek, reménykedve, hogy a téma ezeregyedszerre is szórakoztató mozit takar. Ami először meglepett az Danny Trejo volt, akinek olyan szakálla van a filmbe, mint Fidel Castro-nak.

A teljes kritika olvasásához, kérlek lépj a tovább gombra.

Lenyűgöző teremtmények kritika

Bevallom sokat gondolkodtam, hogy erről a filmről írjak-e egyáltalán kritikát, elvégre, ha Jeremy Irons, Emma Thompson, és Emmy Rossum nem játszott volna benne, valószínű, hogy meg se néztem volna. Őmiattuk viszont megnéztem, még akkor is, hogy a kritikusoknál, és a kasszáknál is csúfos bukás volt a film.

Elöljáróban el szeretném mondani, hogy én nem vagyok oda a mostanság divatos könyvadaptációkért, az Alkonyat sorozat részről részre hullámzó szintet mutatott, ellenbe a Harry Potter sorozat igen érdekes volt. Így én úgy ültem le a film elé, hogy ha a Lenyűgöző teremtmények a kettő között fog elhelyezkedni, már boldog leszek, és valahol igazam is lett.

A  kritika olvasásához kérlek kattints a tovább gombra.

Így jártam én-kritika

Éppen az előbb fejeztem be az Így jártam én című Josh Radnor (Ő játssza Ted-et az Így jártam anyátokkal című sorozatba) által írt, rendezett filmet, ráadásul a főszerepet is Ő játszotta el.

A  kritika olvasásához kérlek kattints a tovább gombra. Megéri.

Szerepszemle-Kritika

Először is le szeretném szögezni, hogy mint színészeket nagyon, nagyra tartom Morgan Freeman-t, és Paz Vega-t is, mindketten többször bizonyították, hogy mennyire jó színészek.

Éppen ezért nem is tudom mire fogni azt, hogy ilyen sokáig vártam arra, hogy megnézzem ezt a filmet, még arra se, hogy túl hosszú lenne, mivel nemhogy hosszú film, hanem a mai két, két és fél órás szuper mozik mellett eltörpül a maga 77 percével.

Ezt a hetvenhét percet viszont maximálisan kihasználja, és egy élvezetes, kellemes, hangulatos Road movie-t kaptam, egészen kirívóan jó alakításokkal.

A teljes kritika olvasásához kattints a tovább gombra.