Így jártam én-kritika

Éppen az előbb fejeztem be az Így jártam én című Josh Radnor (Ő játssza Ted-et az Így jártam anyátokkal című sorozatba) által írt, rendezett filmet, ráadásul a főszerepet is Ő játszotta el.

A  kritika olvasásához kérlek kattints a tovább gombra. Megéri.

Először is ki szeretnék térni arra, hogy a címe a filmnek valami rettenet! Nem értem miért csinálják a mostani filmeknél azt, hogy a főszereplő legismertebb filmének a címéhez, igazítják az új film címét. Például Jean Reno új sorozata azt a magyar címet kapta, hogy Jo, a profi, ezzel Jean egyik legnagyobb sikerfilmjére akarnak utalni, a Leon, a profira, de említhetném a Bazi rossz Valentin-napot is, ami csak azért kapta ezt a címet, mivel ugyanazok játszottak benne, mint a nagysikerű Bazi nagy görög lagziban.

Most komolyan mi lett volna akkor, ha az eredeti angol címe alapján készítettek volna neki egy normális magyar címet. A film eredeti címe a Liberal Arts, gyengébb angolosok kedvéért ezt lehet fordítani bölcsészettudománynak, szabad bölcsészetnek, vagy akár liberális művészetnek is. Szerintem a középső lett volna a legjobb választás, mivel így a cím tényleg sejtetne valamit arról, hogy miről is szól a film.

Most, hogy kiírtam magamból a dühömet, nézzük, hogy miről is szól a film.

Adott a harmincöt éves Jesse Fisher, aki egy meg nem nevezett iskola felvételiztetője, és épp most hagyta el a barátnője. Igen rossz passzban van, ezért nagyon megörül, amikor volt egyetemi tanára felhívja, és megkéri, hogy mondjon beszédet a nyugdíjazási buliján. Jesse boldogan mond igent, és elmegy a vacsorára. Jesse amint újra beleszagol az általa hőn szeretett egyetem légkörébe megszállják a régi szép emlékek. Ráadásul érdekes emberekkel is találkozik, hiszen megismerkedik egy fura alakkal Nat-el, aki egy szabadszellemű környezetvédő, Dean-el, aki bár ugyanazokat a könyveket szereti, mégse boldog az egyetemen, és Zibby-vel a másodéves egyetemista lánnyal.

Zibby, és Jesse között az első pillanatba különös kötődés alakul ki, aminek hatására Jesse hazatérésekor, a lány egy komolyzenéket tartalmazó Cd-t ad neki, és azt kéri, hogy tartják a kapcsolatot, de csak kézzel írott levelek által. Idővel persze újra találkozni akarnak egymással….

A film műfaját tekintve, romantikus film. Bár sok helyen vígjátéknak, és drámának van jegyezve, higgyétek el nekem, hogy ezek a műfajok nem fedik a film valódi, és megjegyzem igen egyedi hangulatát.

Mivel is kezdhetném a kivesézést, mint azzal, hogy ez mennyivel több puszta filmnél, ez leborulás, a Tv, és Mozi előtti időkre, amikor még a könyvek, és a zene jelentette az igazi szórakozást. Ezt egyébként a készítők folyamatosan nyomatékosítják is, hiszen itt-ott felcsendül egy komolyzenei dallam, és kis túlzással két kézen megszámolhatjuk azokat a szereplőket, akiknek nincs a kezükbe valamilyen könyv.

A másik fontos tanulság a filmbe a felnőni vágyástól való félelem, és amúgy egészében a változások elkerülése. Hisz mind félünk a változásoktól, és mind féltünk a felnőtté válni, Jesse amikor visszatért az egyetemre, újra fiatalnak érezte magát. Fokozatosan jött rá, hogy azért nem szereti a felnőtt életet, mert még nem is nőtt fel igazán. Végül épp az egyetemnek, és egy sokkal fiatalabb lánynak köszönheti, hogy tényleg felnőtt.

A filmbe gyönyörűen van ábrázolva egy a koránál jóval fiatalabb férfi, és egy korához képest igen csak felnőtt gondolkozású nő kapcsolata, amely minden korosztály, és mindkét nem számára nézhetővé, és újranézhetővé teszi a filmet.

A film így- úgy , de a boldogságról, és annak megtalálásáról szól, és ez nagyon hálás téma.

A színészi játékra a nézőnek egy szava se lehet, Josh Radnor kivalló színész (és mint ebből és a Jóvoltköszönömkérekmég-ből kiderült, jó rendező, és jó forgatókönyvíró is), Elisabeth Olsen, mostanra állva hagyta testvéreit (Ashley Olsen, Mary-Kate Olsen), és szeretném, külön kiemelni még Zac Efront is, aki nagyszerűen hozta Nat szerepét.

A film záró képsorait és mondatait meg szerintem mindannyian megfogadhatjuk, és elménkbe zárhatunk.

A filmbe én nem nagyon találtam egetverő hibát, esetleg a főcím alatt, elmondhatták volna azt, hogy mi lett a sorsuk a szerelőknek. Itt erre én különösen kíváncsi lettem volna.

Valamint, ha nagyon szőrös szívűek vagyunk, akkor azt még hibának vehetjük, hogy a professzor karaktere nem volt olyan jól kidolgozva. Nem érződött át rajta a változás. Nem értettem meg a cselekedeteit, gondolatait.

Összességébe egy meglepően jó filmet kaptam. Aki teheti sürgősen nézze meg ezt a filmet, mert a film azon kívül, hogy remek szórakozást biztosít, egyszerre tanít is. TANÍT AZ ÉLETRŐL.

 Kinek ajánlom:

-Akik szeretik, ha egy film tanítani akar, és gondolkodásra ingerel

-Akiknek már elegük van a tucat romantikus filmekből

-Könyvmolyoknak, és zenerajongóknak

Kinek nem ajánlom:

-Akik csak az eszetlen, lövöldözős tömegfilmeket szeretik

-Akik csak az egy kaptafára készült Hollywood-i filmeket szeretik

-Akik nem szeretik, ha egy film tanítani akar, és gondolkodásra ingerel

A film végső értékelése tehát:

9,5/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.