Realms of Ancient War-Segits a királyoknak és légy....

Realms Of Ancient War bemutató

Be kell vallanom, hogy ez lesz az első videojáték tesztem. Sokat gondolkoztam, hogy melyik játékról írjak először, végül a voksom emellett a csodálatos hangulatú, kicsiny játék mellett tettem le.

Ez a Realms Of Ancient War vagyis röviden csak R.A.W.

A játékot egy kisebb fejlesztő csapat csinálta, a Wizarbox, és ez érezhető is, például az átvezető videók hiányán.

A R.A.W. műfaját tekintve egy Hack & Slash/Akció/RPG, azok között is egyike az úgynevezett  Diablo klónoknak. Ezt rögtön meg is kellett említenem, hogy ne érjen senkit meglepetés. A játék lényege tehát nagyon egyszerű, és egy jól bevált receptet követ. A játék kezdetekor lehetőségünk van választani három hős közül. Nem kell itt óriási dologra gondolni, csupán választhatunk egy íjász lány (kalandor), egy barbár (harcos), és egy varázsló között. A három harcos harcrendszere természetesen teljesen más, a barbár közelharcra, a varázsló távolból végzendő varázslatokra szakosodott, míg a kalandor a távolból íjával, közelről pedig vékony pengével tud harcolni.  Saját karaktergenerálásra sajnos nincs lehetőségünk, ez rossz hír azokra nézve, akik akár órákon keresztül képesek készíteni a saját karakterüket. Viszont tetszett, hogy mindhárom karakter máshonnan kezdi a történetet. Nagyon sajnáltam, hogy ez mindössze az első küldetésig tart, utána már mindegy, hogy melyikükkel vagy, ugyanaz vár majd rád. Mégpedig az, hogy változó méretű területeken kell átverekednünk magunkat, és legyőzni a ránk támadó kisebb-nagyobb hordákat. Közben a legyőzött ellenfelekből szép számba esnek ki az értékesebb, vagy épp kevésbé értékesebb páncélzatok, fegyverek, és egyéb felszerelések. Természetesen a színt lépésről se szabad elfeledkezni, időről, időre ugyanis ez is bekövetkezik, ekkor értékes tapasztalati pontunkat, és szakértelmi pontunkat megfontoltan kell szétosztani.

Egyszerűnek tűnik ugye?

A teljes bemutató olvasásához kattints a továbbra.

Viszont épp a Diablo játékok miatt már jó ideje tudjuk, hogy ez milyen szórakoztató is tud lenni. A gond ezzel csak az, hogy bármennyire is szórakoztató a játék (megjegyzem tényleg az), több sebből vérzik.

Először is szerintem a játék nagyon könnyű, persze ott van nehezítésnek, az, hogy minden meghaláskor veszítünk egy lélekkövet, és ha az elfogy, akkor Game Over. Viszont a játékba nekem rengeteg életelixírt sikerült összegyűjtenem, ráadásul ott van még a gyors gyógyulás tapasztalat, amit három szinten keresztül lehet fejleszteni. Ez tulajdonképpen megfelel, egy életelixírnek, és ha ez nem lenne elég, és sikerült kimaxolni a gyors gyógyulást, akkor ott van még a megújítás is, amivel még a lélekkövet is ki lehet váltani, szóval lehet a játékba könnyítést találni rendesen. Nekem vannak fenntartásaim a fegyverekkel, és páncélzatokkal szemben is. Persze azért vannak különbségek, de én úgy vélem, hogy csak akkor kell cserélni, ha az új páncélzat, fegyver, tényleg jócskán hatékonyabb az általunk viseltnél. Szeretném ugyanakkor arra is felhívni a figyelmeteket, hogy szerintem a megszerzett pénz nagy részét a boltokba élet, és –manna elixírekre költsétek, legalábbis a játék első kétharmadában. Ugyanis a fegyvereket, úgy is megszerzitek a legyőzött ellenfelektől, illetve ládákból, kár rájuk pénzt áldozni. A játék utolsó harmadában meg úgy is, ha rendesen szétnéztek rengeteg pénzetek lesz, így akkor már mindegy, hogy mire költötök. Inkább akkor kell egy-két fegyverre, és páncélzatra költeni, mivel akkor lesz egy-két tényleg hatékony.

Illene azért pár jó szót is mondanom, mivel, mint feljebb írtam, ez egy nagyon szórakoztató játék. És hogy mitől?

Hát attól, hogy a játékmenet nagyon gördülékeny. Ebbe én nem tudtam belekötni, iszonyú élvezet volt minden horda legyőzése, minden fejezet végig vitele, bármelyik hőssel. Szintén tetszett, hogy itt nem kellett órákat várni a szintlépésre, viszonylag gyorsan lépjük a szinteket, és épp ez, valamint a történet, odaragaszt a játék elé, és nem hagy nyugodni a játék végig viteléig.

Na és a történet?

Hangozhat el a kérdés, és teljesen jogosan.

Igen van története a játéknak, és szerintem egész jó. Persze nem tör Oscar babérokra, de engem lekötött, és szórakoztatott.

A történet kezdetén megtudjuk, hogy tíz évvel ezelőtt abba a fantasy világba, amibe játszunk, háború ütött ki az emberek, törpék, és elfek között. A királyok, észak királya, dél királya, kelet királya, és a nyugat királya összegyűltek, hogy megoldást találjanak, és véget vessenek a háborúnak. A négy királyból azonban csak három tér haza, ráadásul, Ők is rossz állapotban, maguk alatt vannak. Észak királya viszont nem tér haza. Tíz évvel az események után a választott karakterünkkel elindulunk a déli királyság, különböző részeiből, és felfigyelünk, hogy valami megváltozott. Különböző lények bukkannak elő, és kezdik aprítani a népet. Egy különös hang felajánlja nekünk segítségét. Ő nem más, mint az északi király. A világmegmentő kalandok csak ezután jönnek, tele egymástól eltérő vidékeken, néhány izgalmas fordulattal megspékelve.

A történetről, ha megengeditek, csak ennyit mondok. Szeretném, ha mindenki maga élné át, viszont azt megemlíteném, hogy a játék magyar felirattal jelent meg, és ez mindenképpen egy jó pont.

Itt szeretném leírni, hogy a játék nem hosszú, mindössze 6-8 óra kell a végigjátszáshoz. Ez nem sok, de én úgy ítélem meg, hogy ennél a játéknál, ez pont megfelelő. Kicsit hiányoltam a mellékküldetéseket, sajnos ezekből nagyon kevés volt. Több melléküldetéssel, még egy-két óra plusz játékidőt lehetett volna beépíteni.

Persze ott van még a maradék két karakter, de mint fentebb leírtam, csupán az első küldetés más, utána már csak a játékmentbeli különbségekbe lelhetjük örömünket. Én mindenképpen azt ajánlom, hogy két végigjátszás között, tartsunk pár hét, hónap pihenőt.

A grafika nagyon hangulatosra sikeredett, na nem egy Crysis, de szépnek mondható. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy mennyivel kisebb csapat készítette el, mennyivel kevesebb pénzből.

Megemlítésre érdemesnek tartom, hogy átvezető videók helyett, kézzel rajzolt igényes képeket kapunk.

A pályák nagyon változatosakra sikeredtek, mivel minden kontinens teljesen különbözik. Lesz itt mocsárvidék, sivatag, havas hegység, lávafolyamos barlang, vár, sőt még fára épült elf torony is. A pályatervezés is nagyon jól sikerült, én szerettem bóklászni a pályákon.

Talán a grafika terén, mindössze abba lehet komolyabban belekötni, hogy több fajta ellenfelet is beletehettek volna, és kevesen voltak a barátságos NPC-k is.

Nem említettem még szót a hangokról. Nos, ez nem véletlen, mivel igazság szerint ehhez nem nagyon tudok, mit hozzáfűzni, de azért megpróbálom.

A főmenübe hallható zene nekem elsőre nagyon tetszett, bár kicsit rövid, és harmadik-negyedik meghallgatása már zavaró. Nem ajánlom, hogy a hangszórót bekapcsolva menjetek el valamit csinálni, vagy enni, esetleg inni, mert mire visszajöttök, már vagy ötször lement a zene, és az bizony már idegesítő. Viszont a két pálya közti töltési időt, kénytelenek vagyunk néma csendbe eltölteni, ugyanis ott nem kaptunk zenét.

A játékba lévő hangok is érdekesre sikeredtek. A fegyverek, varázslatok zaja, a haldokló ellenfelek nyögése, a ládák, ajtók nyitása szépen meg lett oldva. A felcsendülő dallamok is jól kidolgozottak, és jól érzékeltetik az aktuális hangulatot a játékban.

Ellenbe a játékba nincsen beszéd, csak olvasni tudjuk a beszédet, szinkront nem kapott a játék.

Mivel ez egy indie játék, ezért ezek a hibák megbocsáthatóak, de mégis említésre méltóak.

Szeretnék még kitérni néhány dologra a játékon kívül is.

Az egyik ilyen nem más, minthogy a játék csupán 1.65Gb helyet foglal a gépen. Ez mindenképpen baráti a mostani, sokszor 10 GB fölötti játékok mellett. A gépigény is igen baráti, akár 2-5 éves gépeken is elmegy. Viszont nem tudom nem megemlíteni az ezekből automatikusan létrejövő negatívumot se, ami nem más, mint a töltési idő. A játék nagyon hosszan tölt két pálya között. Ezeket az információkat még mindenképpen meg akartam osztani.

 Összességébe a Realms Of Ancient War személyébe egy nagy jó kis játékot ismertem meg. Műfajába nem a legjobb, de mindenképpen érdemes vele játszani, és rá időt szakítani.

Kinek ajánlom:

- Fantasy rajongóknak

- Könnyed kalandra vágyóknak

-  Indie játék rajongóknak

- Akik most ismerkednek a műfajjal

- Akiknek nincs elég pénzük a Diablo 3-hoz

Kinek nem ajánlom:

-  Akiket minden apróbb hiba zavar

- Akik a látványos filmszerű átvezetők miatt szeretik a játékokat

- Akik nem szeretik a műfajt

Grafika: 8/10

Játékmenet: 8/10

Hangulat: 8/10

Hang: 5/10

Összességében: 7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.