Gyilkos Joe kritika

Mai kritika alanyom nem más, mint a Gyilkos Joe című 2011-es film. A filmet William Friedkin rendezte, a főszerepekben meg Matthew McConaughey, Emile Hirsch, Juno Temple, és Thomas Haden Church volt.  Nagyon sokat gondolkodtam, hogy a film vajon milyen műfajba sorolható, krimi, thriller, vagy dráma, elvégre mind a három műfaj stílusjegyeit magán hordja, végül mégis arra jutottam, hogy azért ez mégis csak egy provokatív művészfilm volt. A gond csak az, hogy az ilyen filmeket a díjakat kiosztó emberek nagyon messzire elkerülik, így a film nem várhatott sok díjra. Vajon nekem, mint átlag nézőnek, sikerült eladnia a filmnek magát? Vagy a film a kritikusok és az átlagemberek mellett is elmegy? A következő cikkből ez is kiderül.

A teljes cikk elolvasásához, lépj a tovább gombra.

A film kezdetekor megismerkedünk Chris Smith-el, akinek hatalmas adósága van, és ha nem fizet gyorsan, akkor meg fogják ölni. Felkeresi így apját, hogy segítséget kérjen, de mivel neki sincs pénze, így nem tud rajta segíteni. Chris felveti apjának, hogy anyjának 50 000$-os életbiztosítása van, aminek a kedvezményezettje nem más, mint a húga Dottie. Ráadásul nem rég hallott egy nyomozóról, aki mellékállásban bérgyilkos. Így hát megegyeznek, és felhívják Joe Cooper-t a bérgyilkost, és egy találkozóra hívják. A találkozón azonban kiderül, hogy Joe előre kéri a pénzét, és nem elég neki, ha a biztosításból kapja meg a pénzt a gyilkosság után. Azonban Joe felveti, hogy elfogadja foglalónak Dottie-t is, így hát végül csak megegyeznek…

Mint az a rövid tartalomból is kiderül, ebben a filmben igazán nincs jó karakter, ezt sajnos az első pillanatba el kell, hogy fogadjuk, mert csak így tudunk a filmen igazán jól szórakozni.

A film alap története nagyjából ennyi, és most kezdjünk bele a film kritikai elemzésébe, először a film pozitívumaival.

Már a film első perceiben kiderült, hogy mi is az, ami a legjobban sikerült a filmbe, és ez nem más, mint a párbeszédek. Hihetetlenül izgalmas minden egyes beszélgetés, és nem utolsó sorban nekem a párbeszédek igazán életszerűnek is tűntek. Minden karakter pont olyan stílusban beszél, ahogy épp kell, Chris kétségbeesett, Joe érzéketlen, és aberrált, Dottie kicsit visszamaradott. Hihetetlen, hogy milyen jól visszaadja egy-egy párbeszéd a szereplők jellemét. Óriási Respect tőlem a dialógus készítőknek.

Persze az imént felsorolt remekül megírt párbeszédeket elő is kellett adni, és ez nem is akárhogyan sikerült. A színészek mindent beleadtak, komolyan tanulmányozták a szerepüket, és ennek megfelelően mindent ki is hoztak belőle. Igazából egy rosszul játszó színésszel se találkoztam, igaz, hogy tulajdonképpen, csak öt karakter van a filmbe. Hisz a főszereplőkön kívül csak egy- két, egy perces felbukkanás van más színészeknek, és az alatt a rövid idő alatt nem tudjuk meg róluk, hogy jó színészek-e, vagy sem.

Nehéz lenne kihagyni a film pozitívumai közül a film hangulatát, ami valami eszméletlenül jóra sikeredett. Végig futkosott a hátamon bőr. A kisvárosi hangulata, a félelem, az aberrált szexualitás mind tökéletesen átjön a képernyőn.

Talán épp a hangulatot erősítette a jó hanghatás is. A csendes éj, ahol csak a kutya ugatás hallatszik, a kocsi ajtó csattanása, ajtó becsapódása, mind tökéletesek voltak. Nehéz lenne kihagyni az öngyújtó fedél hangját is, amikor Joe játszik vele. Itt egyébként érdemes összehasonlítani, hogy a Mint a kámfor című filmbe George Clooney karaktere (Jack Foley) szintén ezzel játszik, de ott a hanghatás nem lett ilyen jó.

Itt szeretném még megemlíteni, hogy ennek a filmnek igazán jót tett a kevés zenei bejátszás, valamint az, hogy, ha mégis bejátszanak egy-egy zenét, akkor azt halkan teszik.

Az operatőrök munkája is megérdemel néhány szót. Nekem nagyon tetszett a munkájuk. A sok közeli a párbeszédek között segített, hogy még jobban leolvashassuk az érzelmet a karakterek arcáról. Na meg a provokatív jeleneteknél is, igen csak közreműködtek a kellő hatás eléréséhez.

A film erényeit növeli még, hogy teljesen kiszámíthatatlan. Sose lehet tudni, hogy mi is fog épp következni a következő jelenetben. Ez a mai filmvilágba nagy erény, kevés ilyen film van mostanában. Nekem a film végéig nem igazán volt fogalmam, hogy mi is lesz a vége. Aztán amikor eljött a film utolsó két-három perce akkor az ott történtektől majdnem leesett az állam.

Úgy tűnik, hogy eljött az ideje, hogy beszéljek egy kicsit a film kevésbé jól sikerült részeiről is. Jöjjenek hát a film negatívumai.

Először is, amit szeretnék megemlíteni negatívumként, az nem más, mint hogy az alap történet nagyon a háttérbe van szorítva. Ez lehet csak engem zavart, de mintha a történetet húsz perc alatt elintézhették volna, és ezért úgy gondolták, hogy felhígítják egy kicsit. A gond csak az, hogy a hígítás sokkalta erőteljesebb, és érdekesebb volt, és teljesen a háttérbe szorította az időnként előbukkanó, ultra lassan folyó alaptörténetet.

A film másik nagy hibája szerintem a rengeteg hirtelen vágás volt. Ezek sokszor nagyon idegesítőekre sikeredtek. Könnyű emiatt elveszteni egy pillanatra a fonalat.  Van egy olyan jelenet, ahol ez a hiba nagyon is láthatóvá válik, az egyik jelenetbe Joe Cooper ül az autópálya mentén a fűben, és egy hirtelen vágás, és már áll is, majd egy újabb vágás és már jó pár méterrel arrébb sétál. Legtöbbször szerencsére nem ennyire látható a hiba, csak egy kicsit zavaró.

A filmbe van két darab pocsék verekedős jelenet is. Amikor az elsőt megláttam, majdnem elsírtam magam, szó szerint látható volt, ahogy melléütnek, mellérúgnak. Ez nagyon illúzió rombolóra sikeredett, de amikor a film végén a második ilyen jelenet volt, már igyekeztem nem is odafigyelni. Végül is ez megbocsátható, mivel nem egy verekedős akciófilmről beszélünk, de azért élethűebbre is sikerülhetett volna.

Hibának emelném még ki a filmbe folytonosan előkerülő perverziót. Bár nagyon sokkoló, és hatásos jeleneteket eredményezett, valahogy ez nekem kicsit sok volt. Persze szerintem a készítőknek épp ez volt velük a terve.

Tudom, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de én negatívumnak emelném ki a család egymáshoz való viszonyulását is. Szerintem, ha egy „család” ilyen tervet eszel ki, akkor sokkal összetartóbbak lennének, nem fordulnának ilyen látványosan egymás ellen. Persze én nem tudom, ilyen elmebeteg családot még sose láttam.

Összességébe egy feszült hangulatú, remek párbeszédekkel, és nem utolsó sorban meztelenséggel tarkított filmet kaptam. Nekem, mint átlagnézőnek kimondottan tetszett, biztos, hogy még majd megnézem párszor, de nem az elkövetkező időben, talán majd pár hónap múlva, amikor leülepedik bennem a film. Jó volt látni, ahogy a film teljesen hátat fordított a mostanság megszokott Hollywood-i receptnek. Egyszeri megnézését erősen ajánlom!

Kinek ajánlom:

-Akik szeretik, a feszült hangulatú filmeket

-Akik szeretik, a kiszámíthatatlan filmeket

-Matthew McConaughey rajongóknak

-Akik nem rettennek meg egy kis meztelenségtől

-Akik valami újat várnak egy filmtől

Kinek nem ajánlom:

-Akik szeretik, ha a főszereplő pozitív karakter

-Akik szeretik, ha van legalább egy pozitív karakter a filmben

-Akik megrettennek egy kis meztelenségtől is

-Akik nem szeretik, a feszült hangulatú filmeket

A film végső értékelése tehát:

7,3/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.