Megtört város kritika

Mai kritikai alanyom a 2013-as Megtört város című politikai krimi volt. A filmet Allen Hughes rendezte, és Mark Wahlberg, Russel Crowe és Catherine Zeta-Jones játsszák a főbb szerepeket.

A szereplőgárda tehát igazán impozáns, de vajon ez elég-e a sikerhez? A film tartalmaz-e ezen kívül még valamit? A film csak egy egyszer nézhető alkotás, vagy évek múlva is emlékezni fogunk rá?    Az alábbi kritikából mindez kiderül.

A teljes kritika olvasásához, kérlek lépj a tovább gombra.

A történetünk főhőse Billy Taggart egykori rendőrtiszt, akit hét évvel ezelőtt egy gyilkosság vádja miatt fosztottak meg a jelvényétől, és most magánnyomozóként dolgozik, és egy feltörekvő színésznővel él együtt. Épen a polgármester választási kampányok zajlanak a városban amikor, egy nap, maga a polgármester hívatja magához, és béreli fel, hogy kövesse a feleségét, és tudja meg, hogy kivel is csalja meg a nő. Billy anyagi gondjai miatt vállalja az ügyet, és elkezd nyomozni. A munka végeztével átadja az elkészített fotókat a nőről, és szeretőjéről.  Hamarosan gyilkosság történik, és Billy egyre inkább gyanakodni kezd, hogy valami más is van a háttérben, így tovább nyomoz…

A film története nagyvonalakba ennyi, és most nézzük, hogy valójában milyen is a film kritikai szemszögből.

Rögtön a film kezdetekor feltűnt nekem az érdekes kameravezetés, gyakran a kamera megkerüli a szereplöket, és így körbemutatja a területet. Ez nagyon jól néz ki, és haszna is van, például a párbeszédeknél nagyon jól jön ki, hogy épp azt látod, aki épp beszél, de hátulról látod a beszélgetőpartnert is, és amikor a kamera átfordul, akkor már a másik szereplőt látod beszélni, és az előbbi szereplőt látod hátulról. Ez a kameravezetés a politikai krimikhez nagyon jól illik, remélem, hogy majd mások is használni fogják.

A kameravezetés mellett szeretném megjegyezni még a párbeszédeket, amelyek szintén nagyon jól sikerültek. A beszédstílus, a fogalmazás pont olyan, mint azt várnánk az adott karaktertől.

A filmkészítők érdeme még az is, hogy nagyon oda figyeltek az apróbb részletekre, például a feleség képe a polgármester asztalán. Érdekes, hogy ezeket az apróbb részleteket is a kameravezetés miatt vettem észre, de mint azt már az előbb leírtam az operatőr munkája nagyon kiemelkedő a filmbe.

Az operatőr tökéletes munkáját azonban néha nagyon megtörik a vágó hirtelen vágásai, erre nem tudom miért volt szükség, főleg, hogy egy másik jelenetnél a vágások nem olyan hirtelenek. Először azt hittem, hogy két vezető vágó dolgozott a filmen, de erről nem találtam semmit az interneten. Valószínűleg ezzel akarták a feszültebb jeleneteket, még feszültebbé tenni, de ez pont a fordítottjaként sült el, engem nagyon zavart.

 Ugyanez a helyzet a hangokkal is. A zenei számok, amiket választottak jók. Jól tükrözik a film hangulatát. Az egyéb hangokkal se volt semmi bajom, kimondottan jó hallgatni, amikor betörik egy ajtó, üveg, búg a kocsi motor, vagy csukódik a kocsiajtó. Éppen ezért nem értem, hogy miért kellett beletenniük azt az irgalmatlan zúgást, ami olykor előjön, ha főszereplő alkoholt iszik, autóbalesetet szenved, vagy szorult helyzetbe kerül. Persze tudom, hogy ezzel is csak a feszültséget próbálták növelni, de csakúgy, mint a vágásnál, itt is bakot lőttek, feszültség helyett inkább idegességet éreztem.

A színészi játékokra is kitérnék egy kicsit. Nem, még egyszer leírom nem rossz az, ahogy játszik Wahlberg, Crowe, vagy Zeta-Jones, csupán belőlük ennél azért sokkal több is kitelik, szinte árnyékaik maguknak. Egyszerűen motiválatlanok, hoznak egy átlagos alakítást magukból, de ehhez semmi pluszt nem tesznek hozzá.

Na és a feketeleves!

Az alapjában véve izgalmas történetet, sikerült unalmasan, és vontatottan megcsinálniuk a készítőknek. Mai viszonylatba a film még csak nem is hosszú, mivel mindössze 108 perces, mégis én két és félórásnak éreztem. Arról nem is beszélve, hogy a film totál kiszámítható, már az első percekbe rá fogsz jönni a végére, hiányoznak az igazi nagy csavarok.

A film hangulata az egyik legkritikusabb pont, hisz a készítők egy feszült hangulatú politikai krimit akartak leforgatni. Viszont, olyan mintha a feszültséget a forgatás alatt elfelejtették volna, ezért gyors vágásokkal, és az idegesítő búgos hanggal próbálták ezt bepótolni, sikertelenül.

Énnekem az se tetszet, hogy a filmbe nem igazán találtam pozitív karaktereket. A legszimpatikusabb emberek az Alona Tal által játszott Katy, és a Kyle Chandler által játszott Paul voltak, pedig Ők alig játszottak a filmbe. A legunszimpatikusabb karakter viszont nem a film főgonosza volt, hanem Billy élettársa, a színésznőcske.

Persze ott van még az-az egy- két pici verekedős jelenet is, ami viccnek is rossz volt. Ráadásul ezek a jelenetek teljesen feleslegesek is voltak.

Én akárhogy is nézem a legtöbb negatívumra a válasz nem más, minthogy a rendező volt rossz választás a filmhez. Nem motiválta eléggé a színészeket, hirtelen vágásokkal, és bugyuta hangokkal próbálta a feszültséget visszaadni, amit a rendezésével nem volt képes.

Összességébe ez a film a tipikus középszer, amit csak a nagy nevek tudtak valamennyire eladni. Egyszer meg lehet nézni, de valószínűleg két év múlva már a kutya se fog rá emlékezni.

Kinek ajánlom:

-Politikai krimi kedvelőinek

-Russel Crowe rajongóknak

-Mark Wahlberg rajongóknak

- Az érdekes párbeszédeket szeretőknek

-Akiket nem zavar az, hogy már a film negyedénél tudni fogja, hogy mi a vége

Kinek nem ajánlom:

-Azoknak akik gyűlölik a politikát

-Azoknak akik az izgalmas, pörgős, és fordulatokba gazdag történeteket szeretik

-Azoknak akik szeretik, ha  egy krimibe van akció

A film végső értékelése tehát:

6,3/10

(bevallom én inkább 5,8-at adtam volna rá, de a neves színészeknek sikerült 6,3-ra feltornázni az értékelést)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.