Realms Of Ancient War bemutató

Be kell vallanom, hogy ez lesz az első videojáték tesztem. Sokat gondolkoztam, hogy melyik játékról írjak először, végül a voksom emellett a csodálatos hangulatú, kicsiny játék mellett tettem le.

Ez a Realms Of Ancient War vagyis röviden csak R.A.W.

A játékot egy kisebb fejlesztő csapat csinálta, a Wizarbox, és ez érezhető is, például az átvezető videók hiányán.

A R.A.W. műfaját tekintve egy Hack & Slash/Akció/RPG, azok között is egyike az úgynevezett  Diablo klónoknak. Ezt rögtön meg is kellett említenem, hogy ne érjen senkit meglepetés. A játék lényege tehát nagyon egyszerű, és egy jól bevált receptet követ. A játék kezdetekor lehetőségünk van választani három hős közül. Nem kell itt óriási dologra gondolni, csupán választhatunk egy íjász lány (kalandor), egy barbár (harcos), és egy varázsló között. A három harcos harcrendszere természetesen teljesen más, a barbár közelharcra, a varázsló távolból végzendő varázslatokra szakosodott, míg a kalandor a távolból íjával, közelről pedig vékony pengével tud harcolni.  Saját karaktergenerálásra sajnos nincs lehetőségünk, ez rossz hír azokra nézve, akik akár órákon keresztül képesek készíteni a saját karakterüket. Viszont tetszett, hogy mindhárom karakter máshonnan kezdi a történetet. Nagyon sajnáltam, hogy ez mindössze az első küldetésig tart, utána már mindegy, hogy melyikükkel vagy, ugyanaz vár majd rád. Mégpedig az, hogy változó méretű területeken kell átverekednünk magunkat, és legyőzni a ránk támadó kisebb-nagyobb hordákat. Közben a legyőzött ellenfelekből szép számba esnek ki az értékesebb, vagy épp kevésbé értékesebb páncélzatok, fegyverek, és egyéb felszerelések. Természetesen a színt lépésről se szabad elfeledkezni, időről, időre ugyanis ez is bekövetkezik, ekkor értékes tapasztalati pontunkat, és szakértelmi pontunkat megfontoltan kell szétosztani.

Egyszerűnek tűnik ugye?

A teljes bemutató olvasásához kattints a továbbra.

Tökös csávó kritika

Az elmúlt időszakba inkább vígjátékokat, romantikus filmeket, és drámákat néztem, így gondoltam magamba, kéne valami jó kis akciófilmet is nézni. A választásom a Tökös csávó című 2012-es filmre esett. Nem tudtam pontosan mire is számíthatok, csak annyit tudtam róla, hogy egy bosszútörténetről van szó. Bosszútörténeteket meg már láttunk ezerszer, de én bizakodva álltam, vagyis pontosabban ültem neki a filmnek, reménykedve, hogy a téma ezeregyedszerre is szórakoztató mozit takar. Ami először meglepett az Danny Trejo volt, akinek olyan szakálla van a filmbe, mint Fidel Castro-nak.

A teljes kritika olvasásához, kérlek lépj a tovább gombra.

Lenyűgöző teremtmények kritika

Bevallom sokat gondolkodtam, hogy erről a filmről írjak-e egyáltalán kritikát, elvégre, ha Jeremy Irons, Emma Thompson, és Emmy Rossum nem játszott volna benne, valószínű, hogy meg se néztem volna. Őmiattuk viszont megnéztem, még akkor is, hogy a kritikusoknál, és a kasszáknál is csúfos bukás volt a film.

Elöljáróban el szeretném mondani, hogy én nem vagyok oda a mostanság divatos könyvadaptációkért, az Alkonyat sorozat részről részre hullámzó szintet mutatott, ellenbe a Harry Potter sorozat igen érdekes volt. Így én úgy ültem le a film elé, hogy ha a Lenyűgöző teremtmények a kettő között fog elhelyezkedni, már boldog leszek, és valahol igazam is lett.

A  kritika olvasásához kérlek kattints a tovább gombra.