Mortdecai Kritika

A Mortdecai egy 2015-ös akcióvígjáték, melyet David Koepp rendezett, és a főszerepet Johnny Depp játssza.
A mellékszereplők között ott van Ewan Mcgregor, Gwyneth Paltrow, Paul Bettany, Jeff Goldblum, és Olivia Munn is.
Kevesen tudják, hogy a Mortdecai valójában egy könyvtrilógia volt, melyet Kyril Bonfiglioli írt a hetvenes években.
Először is szeretném megjegyezni a filmmel kapcsolatba, hogy az elmúlt évekbe én személy szerint Johnny Depp-be csalódtam a legnagyobbat.
Igen, nagyobbat csalódtam benne, mint Nicolas Cage-be. Johnny Depp a kilencvenes éveknek, és a kettőezres évek első felének az egyik legjobb színésze volt.
Aztán ez a korszak 2007-ban a Sweeney Todd-dal véget ért. Véleményem szerint a Sweeney Todd volt az egyik legnagyobb alakítása nem rövid pályafutása alatt.
Azóta viszont igazán jó filmet nem is csinált, és sajnos nem csak, hogy a filmjei nem jók, de ő maga se játszik jól. Szinte mindig ugyanazokat a karaktereket játssza el, és gyakran sok festék alá rejtőzik, mert azt hiszi, hogy így nem veszik észre a nézők a gyenge színészi játékot.
A nagy gond ebbe az, hogy szerintem Depp úr nem is erőlködik már, csak a pénzre hajt. Ezt azért akartam rögtön ide az elejére, mint egy bevezetőként leírni, hogy ne vádoljon meg senki engem azzal, hogy én Johnny Depp rajongó vagyok. És, hogy miért is vádolnátok ezzel? Hát mert sok profi és amatőr kritikussal ellentétbe,
szerintem a Mortdecai korán sem olyan rossz film.  Persze nem fogom azt se mondani, hogy ez az év filmje, de nekem a bevezetőbe említett Sweeney Todd óta nem tetszett ennyire Depp úr egyik filmje se.  A szomorú ebbe az, hogy még így is azt kell mondanom, hogy a film csak egy erős közepes, melynek a pozitívumai épp,
hogy csak át lépnek azon a képzeletbeli vonalon, ami nálam a pozitív irányba tereli az adott értékelést. A film negatívumai viszont ordítanak, mint egy mérges oroszlán.

A teljes cikk elolvasásához, lépj a tovább gombra.

Most, hogy mindent tisztáztunk ejtek pár szót a történetről.
Mortdecai egy angol arisztokrata, aki műkereskedőként dolgozik, és épp óriási adóhátraléka van a brit államnak. Nehéz helyzetben van, ráadásul gyönyörű feleségével
is összeveszik, akinek nem tetszik újonnan növesztett hetyke bajsza. Elvállalja, hogy segít az angol titkosszolgálatnak megtalálni egy festményt, amelyet egy gyilkosság
helyszínéről vittek el. Kezdetét veszi hát a több országon átívelő nagy kaland, útnak indul hát a szoknyavadász mindenesével Jock-al, hogy megtalálják a festményt.
Eközben megpróbálja visszaszerezni feleségét is, akire Martland felügyelő is szemet vetett.
A történetről legyen ennyi elég is.
A film pozitívumai közé tartozik egyértelműen a humora.  A film vicces jelenetei zömét a helyzetkomikumok adják, melyet az arisztokraták kifigurázásával vegyítenek,
és persze van néhány vicces beköpés és bajuszvicc is. Mortdecai amihez, vagy akihez ér, azzal biztos, hogy történni fog valami. Akik ismerik és szeretik a
Rózsaszín párduc filmeket, akkor azok pontosan tudják, hogy miről is van szó. Egyébként is az egész film kicsit olyan, mintha meg akartak volna hajolni Peter Sellers
emléke előtt. Aki Peter Sellers humoráért és játékáért oda volt, annak valószínű, hogy a Mortdecai is tetszeni fog, bár időről időre azért eszünkbe fog jutni, hogy  
Sellers mester mennyivel jobban is csinálta ezt a műfajt. Nálam a poénok nagyrészt ültek, de én ennek a humornak a nagy kedvelői közé is tartozok.
A filmben elhangzó párbeszédek is jól sikerültek. Nagyon jól világítanak rá a neveltetésből, születésből fakadó különbségekre. Tetszett az is, hogy bár Mortdecai
egyértelműen az úri társaságba tartozik, míg segéde inkább a munkásosztály, mégis a segédje mondatformálásain is érezni lehet az angol neveltetést, eleganciát. Az orosz
karakterek orosz akcentust használnak, az amerikait pedig a már megszokott amerikait. Persze ez az egész nem nagydolog, de tetszett, hogy ilyennel is foglalkoztak a
készítők, és erre itt időt szántak, sok filmnél nem teszik. Legalábbis a magyar szinkronos verziónál így volt, de gondolom, hogy az eredeti szinkronnal is ugyanígy lehetett.
Ha már a párbeszédeknél tartottunk, akkor olyat kell tennem, amit ritkán tehetek meg. Dicsérnem kell a magyar szinkront. Az előbb a párbeszédeknél felsorolt pozitívumokat,
hűen sikerült vissza adniuk a magyar szinkron színészeknek. Bár én az eredeti angol változatot nem láttam (biztos vagyok benne, hogy úgy jobb), de ahhoz képest, amilyen
szinkronok szoktak érkezni, erre azt lehet mondani, hogy igényes darab. Sokan azt mondták, hogy zavarja őket főleg Mortdecai beszédstílusa, engem abszolút nem zavart,
de el tudom képzelni, hogy van, akinél ez kiveri a biztosítékot.
A film alatt elhangzó dallamok nagyon kellemesek voltak, és illetek is a film adott hangulatához, még úgy is, hogy én nem igazán kedvelem az ilyen típusú zenéket. Tetszett,
hogy nem a modern felkapott zenék licencét vásárolták meg, hanem szinte minden dal a filmhez készült, mitöbb a jelenethez,ami alatt elhangzik.
Szeretnék pár szót a rendező és az operatőr munkájáról is írni, de ebbe az esetbe nagyon nehéz dolgom van. Tulajdonképpen a totális középszer. Nem igazán tudok róla se jót,
se rosszat mondani. Mindazonáltal azért szerintem David Koepp-nek nem kéne erőltetnie a rendezést, forgatókönyvírónak kimondottan jó, de rendezőként semmi különleges ötlete
nincs arra, hogy egyedivé tegye a munkáit.    
A film operatőre a német Florian Hoffmeister volt. Őneki se sikerült semmi igazán pozitívat, vagy legalább egyedit hozzátennie a filmhez, de legalább nem is vett el az
élményből. Bár én úgy vettem észre, hogy annál a néhány vicces akció jelenetnél, ami a filmbe található, néha rossz kameraállásokat talált vagy találtak ki.
A vágók munkája se szeplőtlen, sokszor nagyon hirtelen a vágás, persze ez nem akkora gond, valahogy engem egy vígjátéknál ez a fajta vágási módszer midig zavart.
Valójába az operatőr és a rendező mögé a vágók is besorakozhatnak, az ötlettelenségből ötöst kapók táborába. Kicsit az volt az érzésem, hogy mintha nem mertek,
vagy nem engedték volna kísérletezni a készítőket.
Számomra a film egyik legidegesítőbb pontja a narráció volt. Egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy most elmeséli a történetet, vagy esetleg csak a gondolatát halljuk. De
legalább lett volna érdekes a narrálás, de szinte semmi fontos információt nem tudunk meg belőlük. Ráadásul a film tele van narrációval, és mindössze egyszer jött ki jól,
ott ahol a narrációval halkítják el azt, ahogy az autószerelő vagy húsz másodpercen keresztül szidja Mortdecai-t. Ha kevesebb narráció lett volna benne, és érdekesebb lett
volna mondandójuk vele, és olyan ötletes megoldásokat használtak volna fel, amilyet az előbb példaként leírtam, akkor még mulattató is lehetett volna.
Én személy szerint a történetért se voltam oda. Persze egy helyzetkomikumokra építő vígjátéknak nem kell feltétlenül Oscar díjas történet, de ennél azért lényegesen jobbat
lehetett volna kihozni a témából. A film felétől tulajdonképpen csak az újabb poént, vicces beszólást várod, hogy elmosolyodj, felkacagj rajta, a történet kezd teljesen hidegen hagyni.
Nem tudom nem megemlíteni, hogy amikor utaznak valahova, akkor egy rém ronda animációt látunk egy repülőről, ahogy felszáll az egyik helyen és leszáll a másik helyen. Mindössze
néhány másodperc az egész, de ezt is eljátsszák a filmbe vagy ötször, és engem nagyon zavart. Egyszerűbb lett volna, csak kiírni, hogy épp a világ mely városában vannak, vagy
ha mégis ragaszkodnak az animációhoz, akkor megoldhatták volna egy térképpel, mint anno az Indiana Jones-ba és még jó néhány másik filmbe. Erre kár volt plusz pénzt áldozni.
Vegyük kicsit górcső alá a színészi játékokat is. Rég láttam már ennyire vegyes képet.  Johnny Depp szerintem jól játssza az irritáló arisztokratát. Kicsit Jim Carrey-s ugyan,
de azért látszik a játékán, hogy élvezte a munkát. Látszik Depp úron, hogy szeret magából egy világ előtt teljesen hülyét csinálni, vagy lehet, hogy tényleg ennyire hülye.
Ezt én nem tudom eldönteni, de a végeredmény nekem itt most tetszett, mint az elején írtam régóta először. Paul Bettany volt a másik, akire azt mondom, hogy igazán odatette
magát, nekem nagyon tetszett, és az Ő karaktere lett a kedvencem. Na és most jön a fekete leves. A többi színész szinte semmit se csinál. Ewan Mcgregor-t és Gwyneth Paltrow-t
fel lehetett volna cserélni gyakorlatilag bárkivel. Komolyan mondom, akár az utcáról is hozhattak volna ezekre a szerepekre embereket. Két nagy múltú, és rendkívül tehetséges
színészről beszélek, talán éppen ezért fáj annyira, hogy szinte semmi emlékezeteset nem tudtak csinálni. Persze ez nem csak az Ő hibájuk, valószínű, hogy a szerep se nyújtott
nekik ennél többet, de akkor is csalódás, mert Ők vállalták el. Az elején írtam még, hogy a filmbe játszik még Jeff Goldblum, és Olivia Munn is. Nos, nem árulok zsákbamacskát,
Ő rólunk, nem fogjuk tudni megítélni, hogy milyen jól is játsszák a szerepüket, sajnos erre nem lesz időnk. Goldblum talán három-öt percet lesz látható, Munn kisasszony valamyivel
többet, de nem sokkal.
Összességében a Mortdecai a humorára hajlamos nézőkre bizony tud hatni, és képes szórakoztatni is őket. Lényegesen jobb film, mint amennyire tartják, de sajnos rengeteg sebből
vérzik, így csak egy közepes élményt nyújt, és a megnézése után egy olyan érzést, hogy bizony ez ennél sokkal jobb is lehetett volna, ha a készítőknek kicsikét több a kreativitásuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.