Lenyűgöző teremtmények kritika

Bevallom sokat gondolkodtam, hogy erről a filmről írjak-e egyáltalán kritikát, elvégre, ha Jeremy Irons, Emma Thompson, és Emmy Rossum nem játszott volna benne, valószínű, hogy meg se néztem volna. Őmiattuk viszont megnéztem, még akkor is, hogy a kritikusoknál, és a kasszáknál is csúfos bukás volt a film.

Elöljáróban el szeretném mondani, hogy én nem vagyok oda a mostanság divatos könyvadaptációkért, az Alkonyat sorozat részről részre hullámzó szintet mutatott, ellenbe a Harry Potter sorozat igen érdekes volt. Így én úgy ültem le a film elé, hogy ha a Lenyűgöző teremtmények a kettő között fog elhelyezkedni, már boldog leszek, és valahol igazam is lett.

A  kritika olvasásához kérlek kattints a tovább gombra.

A film története alapvetően érdekes, bár nekem kísértetiesen hasonlított az Alkonyatéra, csak itt fordítva vannak a szerepek felosztva, és vámpírok helyett itt varázslók vannak. Viszont a szerelmi szál, nekem, mint férfi, sokkal jobban átjött, mint a nagy konkurensnél, az Alkonyatnál (ott nagyon szürreálisnak tartottam a szereplők közti kötödést). Itt szerencsére a szerelmi szál igenis valószerű, már amennyire egy fantasy filmnél ez lehetséges.

Na de a történetről kicsit bővebben:

Ethan egy kisvárosba él, Gatlinba. Apja, anyja halála után bezárkózott, és el se hagyja a lakást, talán éppen a rossz emlékek miatt Ethan minden vágya, hogy elhagyja a várost, erre csak a középiskola befejeztével lesz majd lehetősége. Ethant gyakran kínozzák érdekes álmok egy lányról, így nagyon meglepődik, amikor megpillantja a lányt, mint az új osztálytársat Lena-t. Lena-t mindenki kiközösíti, mivel, úgy hírlik a családjáról, hogy a sötétmágiákkal foglalkoznak. Ethan nagyon érdeklődik az álmaiba szereplő lány iránt, még akkor is, amikor a lány elutasító vele. Hamarosan lebomlik a fal közöttük és szerelmesek lesznek egymásba, és Ethan is megtudja, hogy mi igaz a sötétmágiáról szóló pletykákból….

Igyekeztem a rövid leírást a lehető leg spoiler mentesebben megírni, de ennél a filmnél ez nem egyszerű, hisz annyi fontos dolog van a történetbe, amit így el kell hallgatnom.

Először is szeretném megjegyezni, hogy akik a két Oscar díjas színész (Jeremy Irons, Emma Thompson) miatt szeretnék megnézni a filmet, sajnos csalódni fognak, habár mindkét színész karaktere fontos a történet szempontjából, mégis alig láthatjuk Őket a vásznon. Viszont akkor, amikor ott vannak, akkor tökéletesen hozzák a szerepüket. Sovány vigasz ez, és sajnos az előbb leírtak igazak Emmy Rossum-ra is.

A film két valódi főszereplője az Ethant játszó Alden Ehrenreich, és a Lena-t játszó Alice Englert. Ők ismeretlenségük ellenére jó választások voltak, szerintem meglepően jól hozták a szerepüket, legalábbis én velük együtt tudtam érezni, és sokkal kevésbé voltak idegesítőek, mint a Kristen Stewart, Robert Pattinson páros. Ellenbe elmaradtak Daniel Radcliffe, Emma Watson, és a többi Harry Potteres sztártól.

Nem véletlenül hasonlítom a filmet a két, mondjuk úgy, hogy nagytestvérhez, hisz valószínű pont a Harry Potter, és az Alkonyat sikere miatt írták meg ezt a regény sorozatot is, és ezért akartak belőle mindenáron filmet készíteni is. A gond az, hogy az átlag moziba járó közönség kezd teljesen megtelni ezekkel a filmekkel, főleg mióta a tévébe is állandóan ezt kell nézniük, ha épp nem a két filmsorozat valamelyikét adják a tévébe, akkor két tv-s sorozatot adnak, amely hasonló alapszituációból áll, igen ezek a Vámpírnaplók, és a kicsikét felnőttesebb True Blood, inni és élni hagyni. Megfigyelhetjük, hogy a közönség egyre kevésbé érdeklődik ezek a filmek iránt, mivel már túl sokszor látták. Valószínű, hogy ez az oka a bukásnak is, mivel az emberbe már a trailer alapján az-az érzés támad, hogy jaj, még egy!

Pedig, igen itt jön egy nagy pedig.

A világon semmivel se lett rosszabbul megcsinálva, mint az elődök. Nekem személy szerint a történetvezetés tetszett, nem unatkoztam egy percet se. Nem volt se hosszabb, se rövidebb, mint amilyennek lennie kellett. Mindig volt valami új, amit megtudtam a szereplőkről, és a történetről. Üres járatra nem is emlékszek, és nekem a végével se volt semmi bajom, sőt szerintem ez a tökéletes befejezés ehhez a filmhez.

Kimondottan a film mellett szól az is, hogy kevésbé lett „nyálas”, mint a „nagytestvér”.

A karakterek nekem nagyon is szimpatikusak voltak.  Volt több karakter, aki negatív szereplő volt, mégis nekem rokonszenvesnek tűnt. Ez mindenképpen elismerésre méltó dolog, hisz manapság kevés filmbe foglalkoznak annyit a karakterépítéssel, mint tették ezzel a filmmel (bár lehet, hogy a könyvnek is ez volt az erőssége).

A párbeszédek jól sikerültek, például pontosan ilyen beszélgetések zajlanak le, egy tini pár életébe.

A legjobban eltalált dolgok viszont, szerintem Ethan gondolatai voltak, amelyet narrálva halhatunk. Egy megzavarodott tininek igenis ilyen gondolatai lehetnek.

Nagyszerűen hozta át a film, hogy egy kisvárosban, hogyan is működik egy közösség, akit az egyik elítél, a többi is elítéli.

A vizuális effektekből se kellett több annál, mint amit beleraktak.

A pozitívumok ellenére a film korántsem tökéletes, bár a legnagyobb hibája szerintem az, hogy rossz időbe került a mozikba, néhány évvel ezelőtt óriási siker lett volna.

Sokan jelezték, hogy nem is hasonlít az eredeti könyvre, hogy túl sokat módosítottak rajta. Ezt én nem tudom, nem olvastam a könyveket, de ezt is vehetjük a hibái közé.

Negatívum lehet az is, hogy eléggé célközösség orientált, a célközönségén kívül meg valószínűleg a legtöbb embert már idegesíteni fog.

Nekem személy szerint nagyon hiányzott Ethan családja, és annak megismerése, anyjáról tudjuk, hogy meghalt, és azt, hogy apja ezután összeomlott. Talán ez lett a legidegesítőbb hiba a filmbe, Ethan-ról, Lena-ról, Lena családjáról, sőt még a városról is megtudunk dolgokat, szépen lassan megismerjük Őket, viszont Ethan családjáról semmit, és ez nagyon idegesített.

Halkan kimondom (vagyis leírom), hiányzott egy Charlie Swan karakter (aki nem tudná, Ő Bella apja az Alkonyatba, és Billy Burke személyesíti meg).

Összességébe egy korrekt, a célközönségét (12-23 éves) igenis szórakoztatni tudó, de korántsem páratlan, elmulaszthatatlan alkotás született, amely valószínűleg nem fog folytatást kapni, bár én azért lehet, hogy megnézném, mivel érdekelne, hogy mi történik a karakterekkel.

Kinek ajánlom a filmet:

A tini film kedvelőknek, és a tiniknek általában

Akiknek még nincs elegük romantikus fantasy műfajú filmektől

Kinek nem ajánlom:

A Jeremy Irons rajongóknak

Az Emma Thompson rajongóknak

A felnőtt lelkületűeknek

Akiknek viszont már elegük van a romantikus fantasy műfajú filmekből

A film végső értékelése tehát:

6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.